2017. április 21., péntek

Van egy jó hírem, meg egy rossz - Azok a 90-es évek II.

Ismét a 90-es évekbe repülünk vissza, valamikor 1994 tavaszáig. Az alig pár éves hazai Apple-világ - értem ezt a viszonteladókra - osztódással szaporodott, a jólmenő üzletkötő gyorsan saját céget alapított, vitte az ügyfeleit, ha tudta. Mivel 20-30-40(!) százalékos árrés is volt egy-egy Macen, a piac pedig bővült, így Apple viszonteladónak lenni jó dolog volt. Történetünk főszereplője, János, a fenti utat járta be, a MasterMacből kiválva lett a BigMac, később a MrMac alapítója. A BigMac önálló bejegyzést ér(ne). A MrMac egészen napjainkig elér, a másik alapító Abonyi Peti a MrMacet vitte hozományba, amikor összeállt azzal a Starkinggal, amit ma iCenternek hívnak.

A MrMac alkalmazottat keres
A MrMac (misztermac) Budán bérelt egy alig harminc négyzetméteres lakást, négy asztal fért el az egyetlen szobában. Ez a szoba a Hertelendy utcára nézett, a lakást izgalmassá teendő kis méhsejt alakú kiugró mini télikert imitációval. A méhsejt ablakain nem lehetett kiesni, alig harminc centi szélesek voltak. Persze, hogy ennek lesz jelentősége, azért részleteztem.
A MrMac is rendes felfutásban volt. Gyuzsó volt a szervizes, Péter az üzletkötő és front-ember, János a szervizes-üzletkötő videóguru. A negyedik asztal az Almalapé volt, amely ott és akkor készítette első-második számait. A növekedés megkívánta, hogy a cég alkalmazzon egy mindent tudó titkárnőt. (Az első pár hónapban Martinko Timi segített be, Timcsa megint önálló bejegyzéseket érdemelne.)

János, a született HR-es
A feladott hirdetésre jöttek is szépen, sokan. Végül hárman maradtak ringben. Az egyik egy "piros ruhás" lány volt, aki nem csak teljesen piros ruhája miatt égett be retinánkba (nekünk már akkor is volt), hanem mert szép és okos is volt. Viszont kijelentette, hogy imádja a lovakat, és mivel párhuzamosan egy lovászathoz is pályázott, ha nyer ott, akkor azt választja. Persze, hogy a MrMac is őt tette első helyre. Péter fel is hívta, hogy nyert, de csalódnia kellett, a lovak nyertek. Péter felhívta a lista második helyezettét, aki örült, meg is állapodtak, hogy mikor jön be, mikor kezd. A fekete leves Jánosra maradt, neki kellett felhívni a harmadik helyezettet - a visszahívás ígéret volt mind a három nő felé.
János a vezeték-nélküli vonalas telefonnal be is fészkelte magát a méhsejt ablakok egyikébe - nyár volt, meleg, és a kereszthuzat ott volt a legerősebb. A kis szobában persze minden szavát hallottuk. János hosszas nekikészülés után tárcsázott.
- Szia, János vagyok a MrMactől.
- Szia, ...
- Hát, van egy jó hírem, meg egy rossz.
A szoba élénken felfigyel, hogy ebből mi lesz?
- A jó az, hogy mi találtunk recepcióst, de nem te lettél az. Ez meg a rossz.
A szobában őrült röhögés, hisztérikus röhögés, János vérvörös, majdnem felnevet, ezt elkerülendő kihajol az utcára, és a Hertelendybe kiabálva próbálja elmagyarázni, hogy nem így értette, vagy is igen, mert tényleg van recepciós, de nem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése